A tetőteraszon minden kókadozott, a száraz ereszcsatorna alatti kis kőmedence peremén gyík napozott, és az égen sehol nem látszott még egy aprócska vattapamacs sem. Többször kellene locsolni, ez egyértelmű, gondolta, miközben tenyerével végigsimított a bágyadt bazsalikomon, aztán megdörzsölte a citromfű levelét. Combjára támaszkodva felegyenesedett, megmarkolta az átforrósodott fém locsolókannát. Laptopja szokás szerint bentről, az ebédlőasztalról szolgáltatta a háttérzajt, most épp a nyilvános tájékoztatót mutatta a monitor, ezért visszafele, megtöltött kannával kezében megállt, hogy lássa, mi történik, pár sarokkal odébb, az Elon Musk téren.
Sokan voltak, ami eléggé meglepte. A hőhullám alatt a belvárosban 45 fokot is mértek, délibábosan remegett minden épület, ilyen időben senki nem mozdul ki, home office van. Egy távoli alak jelent meg a színpadon, világoskék öltönyben, szinte beleolvadva a vakító fénybe. Mikor megszólalt, hangja érthetetlenül ide-oda pattogott a betonépületek között. A heti négyszeri zuhanymentes nap bevezetése óta most először lesz részletes visszajelzés a témában, a vízügyért felelős tárca nélküli minisztertől. És hát, jó lenne tudni, hogy most már akkor tényleg elrontottak-e mindent, és akinek nincs jegye a bolygóközi Tesla járatra, az jobb, ha összekuporodva befekszik a templom valamelyik padsora alá, vagy van más remény is.
Látta, hogy a törpe kontúrjai hol élesek, hol elmosódnak, rövid karjaival gesztikulál, és tömzsi teste kissé ide-oda dülöngél az emelvényen, de a hang recsegett, visszhangzott, akadozott. Gond van a mikrofonnal, jelent meg végre a felirat.
– Kösz – morogta, és visszament a teraszra.
– Amíg helyreáll a hang – fordította maga felé kameráját az izzadt Youtuber – iszom egy kortyot. Tudjátok, hogy én csak olyat promózok, amit jónak tartok, szóval ez itt a DesertDessert legújabb cucca, bejövős. De most nézzük inkább a színpadot, azt jelzik, megjavult a technika!
A teraszon árnyék jelent meg, a nap elé egyértelműen felhő kúszott. A korlátra leszállt a környék, de lehet, hogy a város, egyetlen verebe, és – a közben vízzel feltöltött – kis kőmedencéhez ugrált.
– Gyere madárka, hallgassuk együtt ezt a csávót a DesertDessertjével! – Ezen hangosan felröhögött, és akkor vette észre, hogy csend van, elment a net. Az égen időközben több felhő is felvonult. Izgatott lett, lenézett az utcára, még mindig üres volt, zsebre tette mobilját, és belebújt a papucsába.
A helyszínre érve megdöbbent. Egyáltalán nem volt tömeg. Egész pontosan, sehol, senki nem volt. A térről nyíló Vízügyi Hivatal bejáratánál azonban biztonsági őrök és mások lebzseltek, telefonáltak, idegesen beszélgettek, meg itták a DesertDessertet. Az óriási üvegportál mögötti aulában fülhallgatós fazonok sürögtek egy nagy irányítópult, monitorok meg mindenféle becsatlakoztatott laptopok körül, előttük a kamera, és egy falra függesztett, bluebox papír között pedig ott állt a miniszter.
– Hihetetlen, hogy még ezt is eltolják – hallatszott a bejárat elől. A Youtuber Armani napszemüvegének szárát rágta. – Arról volt szó, hogy bejelenti, megoldották a kérdést, aztán betöltik a progit, és késő délutántól vetítik az eget. És lesz esőszag is. Ezzel javul a közérzet, és egy darabig még húzható az idő. Dilettánsok.
Eleget hallott, sietve megfordult, és hazalihegett. Tényleg esőszag volt, és fent lágy fátyolos felhők araszoltak akadozva. Előkereste távcsövét, teraszáról nagyon lassan végigpásztázta az égboltot. Meg is találta, amit keresett. Pixeles volt a felhők széle.
Még reggel bekrepált légkondija éjfélkor önkényesen bekapcsolt, ő mégis álmatlanul forgolódott. Kiment a citromfűhöz, a Thunberg Parkból felhallatszott a diákok éjjelente tartott esőtánc szeánsza, a felhők eltűntek, biztos bug van a rendszerben, gondolta, most talán a valóságot látja. Lerogyott a babzsákfotelre, és bámulta, ahogy a hosszú műholdlánc, körötte néhány űrszeméttel, ugyanúgy úszik a csillagok között, mint tegnap, vagy tegnapelőtt. Ez megnyugtatta, és végre elaludt.