kerámia

Egyszerű formák

Jó érzés kancsókat formázni. Bár egyszerűnek tűnik, valójában nem is olyan könnyű művelet. Valamilyen gömb, vagy félgömb létrehozása – főként, ha nincs hozzá gipsz forma – valódi jelenlétet, koncentrációt kíván, a kicsit messzebről történő rálátás gyakorlását, és sokszori, aprólékos simításokat.

Ugyanennyire kedvelem az asszmetrikus formákat, mint amilyen például ez a „lámpacsalád” vagy ez a másik lámpa, amihez egykori lakótársam, Alexandra, Dínó névre hallgató macskája állt utólag (?) modellt.

Ezek a kancsók (is) az ősi, pre columbian technikával készültek, a képen máztalan, de már zsengélt állapotukban láthatók. Kancsókat, edényeket fazekas agyagból, korongozással is szokás készíteni, ezek azonban épített darabok, és a technikából, na meg az agyag samott tartalmából következően kifejezetten vastag falúak lettek. Egyik agyag kecskeméti, ennek natúr verzióban enyhén rózsaszínes, vagy kissé szürkés árnyalata van, a másik vörös agyag, ami égetési hőfoktól és származási helytől függően erősebb vagy halványabb tégla színű, esetleg sárgás lesz.

Örültem, hogy bár nem fazekas agyagból, és gép vagy láb hajtotta korongozással, mégis ilyen egyszerű és arányos formák születtek. Na persze ez nem az a műfaj, amivel bármi értelme is lenne kancsók tömegygyártásába kezdeni. De azért képzeletemben már formálódik néhány egyszeri darab, remélem klassz lesz majd megvalósulva is látni őket.

Addig is, alkotáshoz, és hát, tulajdonképpen, az élethez, némi inspiráció és bölcs gondolat Lee Kang-hyo-tól. Lassú, csendes, szívmelengető kisfilm, ráadásul Lee Kang-hyo többek között olyan hatalmas edényeket épít, amikről néha én is álmodom. Csak legyen hozzá megfelelő tudás és türelem, na meg, kerüljön hozzá elég nagy kemence.