Szárnysuhogás az esti félhomályos udvaron
egy régi cserép sercegve odébb csúszik
és a padlásról csíkokban áradó fénykottán
porszem hangjegyek hullámoznak.

A partitúra szerint

lent kapu nyikordul, kis huzat lesz
a hűvös kőlépcsőre langyos tavaszt ereget
visszhangja az udvart kibéleli egy pillanatra.
Megcsörren egy kulcscsomó, valaki nehezet sóhajt
ahogy felszedi a küszöbről
vele szusszannak a falak, a kovácsoltvas korlát

emlékek jönnek fel: a küszöb, a kulcs és a sóhajtás.

Az emeleten kitárt ablak függönye mögött
becsukják a konyhaszekrényt
benne kristálypoharak csillogva rezegnek
széklábak csúsznak a padlón, kacagás, suttogás

csend.

Várjalak-e, mikor megint eljössz?
Ez a május hosszú csók nélküli ölelés a gangon.
Sostenuto.
Holnapba nézünk, és állunk egy félig mozdulatban.

megjelent: DRÓT alkotói portál