Azoknak is, akik spontán, tervezetlenül, és azoknak is, akik tudatosan, akár szabadidejükben, akár hivatásszerűen végeznek alkotómunkát, számos inspirációs forrás áll rendelkezésére. Tulajdonképpen csak attól, hogy az ember jár-kel a világban, érdekes és izgalmas színek, formák, hangok, illatok sokaságára bukkanhat, amikből bőséggel meríthet, akár rajzol, akár ír, akár szobrot készít vagy kerámiázik, akár táncol vagy filmet forgat, netán művészien főz, vagy festőien gyönyörű kertet épít a ház köré, és még sorolhatnám. Az élet telis tele van művészettel és a művészet élettel, és talán az a legklasszabb, ha e kettő ugyanaz.

Aztán itt vannak a digitális csatornák, instagram, facebook, youtube, pinterest satöbbi., bizonyára sosem voltak még olyan könnyen hozzáférhető az emberiség által felhalmozott kulturális ismeretek, mint manapság. Persze, teszem hozzá, ehhez a szerencsésebbek közé kell születni. Párhuzamos világaink nagyon is különbözhetnek információ hozzáférés szempontjából is, ami aztán, értelemszerűen, és sajnos, a további lehetőségek tekintetében is óriási eltérésekhez vezet. Még mindig a szerencsésebbekről szólva, járhatunk moziba, kiállításokra, színházba.

De bandukolhatunk folyóparton, réten, erdőben, hegygerincen, és szóba elegyedhetünk más vándorokkal is – bármerre járunk, élményeink és benyomásaink mind-mind hatnak ránk, és mindenképp megjelennek alkotásainkban.

Az „információ gyűjtés” mellett legalább ilyen fontos a pihenés, a relaxálás, netán a meditáció is. Azt mindenki maga érzi, neki mi az a környezet, amiben ezt a békességet, nyugalmat megtalálja, mi az, ami feltölti, hogyan tudja az őt ért ingereket valamiképp rendezni magában. Engem sokszor a természetközeli séták töltenek fel, esetleg kirándulások, vagy csak az egyszerű, bambulós ücsörgés egy vízparton, vagy domboldalban, mindegy is. Azt hiszem, sokszor ez a kikapcsolódás inspirálóbb, mint bármi más.

És van is itt egy érdekes dolog. Az alkotáshoz, az a tapasztalatom, szükség van egyfajta belső térre, szellősségre, ami lehetőség is arra, hogy a hatalmas, zsizsegő információtengerbe belemeríthessük szűrőnket. Azt a szűrőt, ami mindenkinél egy kicsit más. Nincs két teljesen egyforma. (Biztos handmade)

Ez a belsőnek megélt, mégis a külvilágot is teljes egészében befogadó, egyfajta transzcendens csend az, amiből táplálkozik a kreativitásunk. Ez az a tér, ahol minden egyszerre jelen van, és képesek vagyunk megragadni a dolgok esszenciáját, még ha csak pillanatokra is. Minden létező alkotás tartalmaz valamit ebből az esszenciából. Egy vonást, egy színárnyalatot, egy hangot, mozdulatot, bármit. De úgy, hogy az magán viseli alkotójának megismételhetetlen egyediségét is. Így hordozza magában minden (művészeti) törekvés az egységet épp úgy, mint a különbözőséget.

Az inspirációról szólva még annyit: néha különös, de visszafele működik. Mikor ezt a lámpát készítettem, nem gondolkodtam azon, mire hasonlít a formája. Hagytam csak, had vezesse kezem az intuíció. Gyakran teszek így.

Aztán egyszer csak felpattant az ablakba akkori lakótársam Dínó névre hallgató macskája, hogy megszemlélje a városi tavaszt, és én rácsodálkoztam, micsoda hasonlóság! Hát így megy ez.