itt mindig pinceszagú az éjszaka
lámpán csüng, és nyikorog a szél
hintája alatt roskatag padokon
néhány részeges porszem henyél

legtöbbjük csak pletykál, ide-oda ül
rozsdás sebekben néha pihen
valamit maszatol majd széjjel repül
suttog a rozzant kábeleken

azok szisszennek illemtudón, halkan
mocorognak az öreg falakban
nyomot hagynak s tétován lecsúszik
egy-egy darab a vakolatból lassan

most cserép zuhan – álmatagon harcol
szuszogva válik le a gerendáról
a ház emlékezik, és megszokásból
rezzen a vonat régi zajától

megjelent: Budapest a háború után… 63 évvel című fotó-vers kiállítás, fotók: Magyar Dávid, Fonó Budai Zeneház, 2008.