– Ismered a véleményem – mondta Máté. – Muszáj felébresztenünk őket, ha nem akarjuk, hogy elpusztoljon az élet.
– Az élet? – csapott le Tamás. – Azért ez túlzás. Talán úgy érted, az emberiség. És persze még jó néhány faj, amit kiirtunk.
– Úgy, úgy. Szóval, megvan már a tudás, és a cselekvés korszaka…
– Na de – szakította félbe a másik – minden ilyen alkalomal elgondolkodom, hogy tulajdonképpen mégis minek megmenteni ezt a bandát? A sok hataloméhes, önző kis zsarnokot. Nevetséges.
– Hát igen. Az szerintem is túlzás, hogy még Kajafást is. De ő is megváltozhat.
– Az ki? Nem ismerem.
– Nem érdekes – jegyezte meg némi élccel hangjában Lévi. – A kérdésedre válaszolva pedig, hiszek ebben a, hogy is mondtad, bandában.
– Úristen, tesó. Ez a naív, ábrándos hozzállásod az élethez időnként kifejezetten irritáló. Az ember egoista. Nem lát túl önmagán. Ami nem lenne gond, ha egy brokkoli szelídségével rendelkezne. Vagy csak épp annyira lenne kényelmes mint egy macska. De nem, nekünk több kell, és még több.
– Az ember tanúja és króniása ennek a világnak. És a szeretetével hegyeket mozgat. Teremt.
– Jaja, például cukorbetegséget meg klímaváltozást. És kinek krónikál? Sajátmagának. Mi meg itt tizenketten akciózunk, vagy már csak tizeneggyen?
– Nos, ő lelécelt igen, miután kitudódótt, hogy beköpte a brüsszeli tervet. Reméljük ezúttal ennél többet nem tud ártani, mert akkor megint kezdődik elölről az egész.
– Ezúttal? Hát ha már egyszer volt ilyen, minek kapott esélyt újra? Ah, hagyjuk.
– Máté csak nézte a túristák árnyképét, és Platon barlanghasonlatára, aztán meg azokra a borzasztó hangú gurulós bőröndökre gondolt.
– Hogy mondod? Gurulós bőrönd?
– Kimondtam? Nem vettem észre. Kicsit félek a magasságtól.
– Mond, te, tényleg az adóhivatali melódat is otthagytad mindezért? De ezt szeretem benned – vigyorgott Tamás, és Máté felé fordulva csücsörített. – Mutasd, melyik csomagot hoztuk? Legfrisseb WikiLeaks infók? Nem úgy volt, hogy a davosi konferencia titkosított anyagát szórjuk ma?
– Azt Mariék terítik holnap.
– Fú, az a nő! Kész vagyok tőle. Egyébként a Magdolnát jobban kedveli,mert hogy az olyan archaikus. Van humora a csajnak. És mikor lesz a lézerfelirat a Coloseum falán? Amit Péter meg Jáki szervez.
– Ma éjjel. Marit hagynám a helyedben. Foglalt. Na, itt van a te adagod. Menjünk!
– Akkor háromig számolok. Egy, kettő…
– No pasaran! – kiáltotta Máté miközben nekifutott, majd eltűnt a tátott szájú túristák mellett.
– Sosem értem, miért pont ezt mondod – dohogott Tamás, és odaszaladt a peremhez. Megnyugodva látta a paplanernyőt, amint araszoló autók, meg hőségtől elcsigázott emberek tömege felett lebeg. Visszalépett párat, aztán lendületett vett.
– Magdi imádlak! – kiáltotta.

Megjelent: Morpho: Harmadik rész című kötete