Helga azt mondta, szerinte szellem jár a házban. Kati épp bevásárlásból cipekedett hazafele, mikor a második emeleten összefutott szomszédasszonyával, aki az üvegajtón keresztül nézte a gangos ház belső udvarát. A sarokba támasztva egy cirokseprű állt.
– Kedves Helga! Csak nem repülni készülsz? – kérdezte, és sóhajtva letette a szatyrokat. Mikor megpakolta a bevásárlókocsit, nem számított rá, hogy lift nélkül kell majd feljutnia a negyedikre.
– Gondoltam kisöpröm a lépcsőházat, a takarítónk lebetegedett, legalább is ezt mondta – válaszolta Helga, majd kissé zaklatottan melegítőnadrágja zsebbe nyúlt, kivett egy marék pörkölt pisztáciát, és Kati felé nyújtotta – Kérsz? – Lábával odalökte kettejük közé a műanyag szemetest.
Ujjaik között, mint imafüzér gyöngyöket, morzsolgatták a pisztáciát, és ropogtattak. Helga izgatottnak tűnt.
– Figyelj csak, te nem tapasztaltál semmi furcsát mostanában?
Folytatás: