Mikor kitaláltam, hogy ezen a keleties hangulatú lámpán a nagyobb lyukak mellett rengeteg apró pötty engedi majd át a fényt, amitől könnyed, kicsit csipkés hatást reméltem, még nem gondoltam bele, micsoda sziszifuszinak tetsző küzdelem lesz fogpiszkálóval kifúrni, majd a megfelelő felület elérése érdekében végzett simítások során újra és újra végig tisztítani az apró lyukakat. Mondanám, hogy ha ezt előre tudom, bele sem kezdek, de ez nem lenne igaz, mert a képzeletemben már több olyan lámpa is létezik, ami megkívánja ugyanezt a türelmet és kitartást, de talán többet is.
Mindenesetre az ajándék elkészült, és néha látom is, mert családban maradt. Valahogy az első pillanattól, mikor becsavartam az égőt és felkapcsoltam a lámpát, egyértelmű volt számomra, hogy a neve Seherezádé. Talán mert olyan keleties, sejtelmes, játékos, nőies forma. Elképzelem, ahogy fénye beragyogja az épp 99. mesénél járó Seherezádé szépséges arcát.
Az 1001 éjszaka meséi címen ismert arab mesegyüjtemény kerettörténete szerint, mikor a szultán rájön, hogy felesége hűtlen volt hozzá, úgy áll bosszút áll a nőkön, hogy mindennap elvesz egy szüzet, akit aztán a nászéjszaka után kivégeztet. Teszi ezt addig, míg csak el nem fogynak a környékbeli szüzek.
Mégis akad még valaki, ő pedig Seherezádé, aki nagy vezír apja kérése ellenére, önmaga kínálkozik fel menyaszonynak. Seherezádé, megkéri hugát, Dinerzát, aludjon vele a szobában, és hajnal előtt mesélni kezd testvérének, de úgy, hogy azt a szultán is halhassa. Seherezádé a történetet nem fejezi be, és mivel az uralkodó tudni akarja a mese végét, életben hagyja a következő éjszakáig. Akkor Seherezádé befejezi ugyan a mesét, viszont belekezd egy újba, ami így megint csak befejezetlen marad. Így megy ez 1001 éjszakán át.
Ez tulajdonképpen a mai sorozatok receptje, az adott résznek úgy kell véget érni, hogy mindenképp látni akard az újat. Ami abban az esetben vezet zombiszerű kialvatlansághoz és piros szemekhez, ha az ember nem kényszerül arra, hogy kivárja a következő holdfényes éjszakát, hanem fogja magát, és tömbösítve megnézi az összeset. “ Régen minden jobb volt”, ma már nehéz mértéket tartani.
Sahrijár szultán idején azonban még nem létezett se Netflix se Torrent, szóval ha a sorozatgyilkost érdekelte a mese folytatása, kénytelen volt a mesélőt életben hagyni, legalább a következő éjszakáig.
Micsoda mesék lehettek azok, hogy a szultán kiváncsiságát erősebbé tették a nők iránti haragjánál! Az biztos, hogy a perzsa, óegyiptomi, arab, zsidó-keresztény, beduin, európai vagy mezopotámiai elmeket felvonultató, szóbeli hagyományozás útján fennmaradt történetekből álló hatalmas mesefolyam nagyon színes, sokféle képet mutat, szerelmi történetek, tanmesék, anekdoták, legendák, mennyiségi és minőségi értelemben is vegyes, többnyire felnőtt mesék fűzére. Néha talán a szultán nem is annyira a történet végét akarta hallani. Lehet hogy gyűlölettel teli szíve meglágyult és szerelemre lobbant a meseterapeuta Seherezádé iránt, vagy csak még nőgyűlöleténél is jobban értékelte a művészetet? Ennek megfejtését Seherezádé, már ránk bízta.